Történet

Keresztelő Szent János
Zsámbéki Templom és Plébánia

A község 12. századi temploma az először premontrei, majd pálos szerzetesi templom volt, amely egy 100-150 évvel korábbi egyhajós kis templomra épült. Az öregtemplom a 1763-as földrengés miatt pusztulásnak indult, a község lakói kőbányának használták.
A szintén Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt barokk templom építésére 1749-54 között került sor, mikor már szinte csak sváb bevándorlók alkotják Zsámbék lakosságát. A pestis járványok tombolása után ebben az időben növekedett meg akkorára a falu lélekszáma, hogy az eddig templomként használt várkastély kápolnája szűknek bizonyult.
A templomot a környék urainak, a Zichyeknek szolgálatában álló építészek tervezték. A templom felépítése után és később is problémát jelentett egy olyan javadalom hiánya, mely az egyházközséghez tartozott volna, és amiből fedezni lehetett volna a templom fenntartásának költségeit. Szükség is lett volna erre, hiszen már 1763-ban földrengés okoz károkat, a XIX. század közepén a templom teljes felújításra szorul rossz állapota miatt. Az építkezések annyira megváltoztatták, hogy 1868-ban újraszentelte a püspök.
Súlyos károkat okozott a XX. század két világháborúja is. A templom tetőszerkezetét 1977-ben újították fel, illetve cserélték ki a palákat. 1988-89-ben a templom belseje is új arculatot kapott: újrafestették, de az 1936-ban készült Lohr Ferenc képek megmaradtak. A barokk stílusban épült templom 32 m hosszú és 12 m széles.
A plébániát a rendszerváltozásig a székesfehérvári egyházmegye papjai látták el. 1990-ben a gödöllői premontrei perjelség átvette a zsámbéki plébániát és egyben ez lett a közösség függő háza. A zsámbéki kis rendház most három község lelkipásztori szolgálatát látja el.