„Anya, nekem ez a kedvenc táborom!” – Tizedszer együtt a Balaton partján

2026. július 26. és 31. között tizedik alkalommal rendeztük meg a Gödöllői Premontrei Plébánia egyházközségi családi táborát, amelynek immár negyedik éve a siófoki Sport Hotel adott otthont. A jubileumi táborba az egyházközség családjai és fiataljai érkeztek, hogy a Balaton partján töltött napok során közösen pihenjenek, töltődjenek, és még szorosabbá váljanak a közösség kapcsolatai. A Sport Hotelben idén is figyelmes vendéglátás és kedves fogadtatás várta a táborozókat.

A tábor vasárnap a Balaton-parton kezdődött, majd a családok elfoglalták szállásukat, és az első közös vacsorára már mindenki megérkezett. Este ismerkedős játékok, táncház és társasjáték várta a résztvevőket, így már az első napon lehetőség nyílt arra, hogy régiek és újak egyaránt bekapcsolódjanak a közös programokba.

A következő napok ritmusát a közös imádságok, a szentmisék és a változatos programok adták. A reggeli és esti zsolozsmák mellett jutott idő kirándulásra, játékra és természetesen sok strandolásra is. A délutáni silentium elsősorban a kisebb gyermekek pihenését, altatását szolgálta, így a családoknak ez az idő a nap nyugodtabb szakaszát jelentette.

A hét egyik kiemelt eseménye a szerdai lelki délelőtt volt, amely minden korosztály számára külön programot kínált. A legkisebbeket Ringató és Kokas-foglalkozás várta, a nagyobb gyermekek korosztályonként vettek részt lelki programokon, a felnőttek és házaspárok pedig nekik szóló előadáson vehettek részt. A délelőttöt kézműveskedés és közös játékok egészítették ki, délután pedig az íjászat aratott nagy sikert.

A strandolás és a helyszíni programok mellett több közös kirándulás is színesítette a hetet. A Zamárdi Kalandpark és a Bella Zoo különösen népszerűnek bizonyult, a gyerekek, fiatalok és kalandvágyó felnőttek sok élménnyel tértek vissza. A biciklitúra is a hét egyik emlékezetes programja lett. A kerékpározás a korábbi családtáborban került először a programba, és a kedvező fogadtatás után idén is megszerveztük. A túra során végig fontos volt az egymásra figyelés és az, hogy mindenki a másikhoz igazodjon. A Balaton környékének szép tájain vezető út közben fagyizásra is jutott idő, és a tekerés mellett beszélgetésre és közös pihenésre is alkalom nyílt.

A közösségi élet esténként is folytatódott. A kamasz fiúk a fiatalabbaknak strandfocimeccseket szerveztek, amelyek sokszor egészen estig tartottak. A nagyobbak számára emlékezetes volt a csütörtök esti siófoki városi szabadulós játék, amely újításként került bele a programba. Más estéken társasjáték, diafilmes mese, táncház, közös éneklés, valamint a tábor végén sütögetés és kötetlen beszélgetés tette teljessé a programot.

A tábor egyik fontos hozadéka a családok közötti új kapcsolatok kialakulása volt. Karesz így fogalmazott: „Számomra sokat jelentett, hogy más kisgyermekes szülőkkel is tudtam kapcsolódni, miközben a gyerekek együtt játszottak, és olyan emberekkel is beszélgethettem, akikkel a hétköznapokban talán nem adódna erre lehetőségem. Friss nagycsaládos apukaként a programokba való bekapcsolódásunk sokszor korlátozott volt, de úgy érzem, így is kihoztuk a lehető legtöbbet a hétből; lelkileg pedig különösen sokat adott egy olyan beszélgetés, amelyet egy korábban számomra ismeretlen emberrel folytattam.”

A tizedik tábor különleges alkalom volt Johanna és Bence számára is. A háromgyermekes házaspár mind a tíz táborban részt vett, így számukra a jubileumi hét egy évtized közös emlékeit is felidézte. „Jó volt megélni azt, hogy ezek a gyerekek együtt cseperedtek fel, és totyogós kortól kezdve barátságokat kötöttek. Öröm volt látni, ahogy ezek a kapcsolatok az évek során megmaradtak és tovább erősödtek” – fogalmazott Johanna. Bence számára különösen sokat jelentett a házaspároknak szóló előadás: „Különösen megérintett a vendég házaspár előadása, mert kifejezetten a házaspároknak szólt, és olyan kérdésekről beszéltek, amelyek a mi életünkhöz is közel állnak.”

A szintén tizedik alkalommal táborozó Tamás elsősorban az együtt töltött idő értékét emelte ki: „Ismerőseimmel, szeretteimmel és rokonaimmal úgy lehettem együtt, hogy nyugodtabb körülmények között volt lehetőségem velük beszélgetni, időt tölteni és élményeket szerezni. Ezért mind hálás vagyok.”

A pénteki reggeli és pakolás után még jutott idő játékra és egy utolsó strandolásra, majd a közös ebédet követően a családok elindultak hazafelé. A hat nap alatt sokféle élménnyel gazdagodtak a résztvevők, de talán legalább ennyire fontos volt az a lehetőség, hogy a hétköznapok megszokott ritmusából kiszakadva valóban időt tölthettek egymással.

Egy ilyen tábor azonban nem valósulhatna meg azok nélkül, akik idejüket, energiájukat és munkájukat a közösség szolgálatába állítják. A tizedik tábor is sok ember összefogásának eredménye volt: családok, fiatalok és segítők dolgoztak együtt azért, hogy ez a hét létrejöhessen. A közös munka gyümölcse végül nemcsak a sok program és élmény lett, hanem egy olyan hét, amelyben kicsik és nagyok egyaránt megtapasztalhatták, milyen sokat jelent, hogy számíthatunk egymásra.

Az elmúlt tíz év alatt sok kisgyermekből lett tizenéves fiatal, a tinédzserekből pedig fiatal felnőtt, miközben újabb családok kapcsolódtak be a közösség életébe. A jubileumi tábor így nemcsak egy újabb közös nyaralás volt, hanem egy évtized történetének fontos állomása is. Talán ezért foglalja össze legjobban az egész hét hangulatát az a rövid, őszinte mondat, amelyet egy gyermek mondott a hét végén: „Anya, nekem ez a kedvenc táborom!”

A tábor megvalósításához a Váci Egyházmegye hozzájárult.